Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemcsak fizikai testünknek, hanem lelkünknek is szüksége van a mosolyra. Csodáld a természet szépségeit, vedd észre apró csodáit és a lelked mosolyogni fog.

Minden évszak tartogat valami szépet. Minden nap ad a természet száz csodát, amiért érdemes felnézni az égre, lehajolni a fűbe, megállni egy pillanatra.

 

Nyár

A nyár a napsugarak hónapja. A reggeli simogató napsugaraké, a déli forrón égető napsugaraké, az esti árnyékot megnyújtó napsugaraké. Fordítsd az arcod a napba, hunyd le a szemed és hagyd, hogy simogasson...

És a záporok ideje. Amikor az élet a felhőkből érkezik, és kinyújtózhat a felfrissült természet. Mikor álltál ki utoljára a záporba? Belementél már nyáron a zápor utáni sáros meleg tócsákba?

Szereted várni a szivárványt? Ezt az égi csodát? Ami néhány percre felragyogtatja színeit, majd ahogy a semmből született úgy el is illan...

Szereted a nyári csillagos eget? Mikor az éj közepén a szikrázó csillagok szinte betöltik a levegőt, s eggyé olvadnak az akácvirág édes illatával...

Vártál már a hullócsillgot, kívántál lehetetlent?

 

Ezek a nyári szépségek, ha megállsz egy pillanatra és észre veszed őket, bizonyára megsimogatják a lelkedet.

 

Ősz

Lassan, csendesen őszbe fordul a természet. Az ősz az elmúlást idézi, eszünkbe juttatja, hogy semmi sem tart örökké. Mégis annyi szépséget tár elénk, hogy egy-egy percre elflejtjük a szomorúságot...

A kertekben éretten mosolyognak a gyümölcsök. Az őszi barack, a körte zamatos íze, a kék szőlő illata vidámságot lop a szívünkbe.

Az ősz virágai is megannyi szépséget adnak, ha megállsz egy pillanatra és megcsodálod őket.

S a színes levélszőnyeg! A langyos napsugárban bokáig gázolni az avarban! Beszívni az illatát! A fű közt gesztenyét és diót találni, nemcsak a gyerekeknek izgalmas.

Az ősz végén egyre hűlnek a napok. Hamarabb lesz sötét. A köd játékosan különböző figurákat kelt életre, Szürkeségével lehet, hogy kicsit elveszi a kedvünk. De milyen jó, mikor ezek után a napok után kisüt a nap! És mikor a szürkeségből villanyfényes szobába lépünk s egy csésze teával vagy forralt borral melegítjük át testünket, s lelkünket!

S a ha kandalló is van a közelben, amiben lehet bámulni a lángokat! Leheveredni elé, s beszélgetni órákig! Mert ezek az őszi napok épp erre valók. Lezárni az évet, ahogy a természet is befejezi az idei munkát.

Jön a pihenés. A nyugalom egy kicsit, míg a közelgő ünnep izgalma fel nem pezsdíti újra az életet...

 

Tél

A tél gyönyörű... ha hideg és szürke is néha... A deres, zúzmarás reggeleken a fák ágai ragyogó fehérbe öltöznek. Csend, nyugalom árad mindenfelé...

S a hulló hó, a békésen szállingózó millió pehely hangulata simogatja a szíveket. A természet alszik. Pihen minden, s ez a pihenés oly könnyű, álomszerű világot teremt, melyben mi is álmodhatunk, álmodozhatunk...

Rövidek a napok... Több idő jut leülni, magunkra húzni a meleg takarót, és egy kicsit önmagunkkal foglalkozni. Gondolkodni, olvasni...

Karácsony ragyogása kicsit felpezsdíti a telet, a fényes kirakatok, az ajándékozás öröme, izgalma mindent átjár. Év végén aztán számot adhatunk,  és még van időnk pihenni, nyugalomban tölteni néhány hetet... Mielőtt ébredne a természet...

 

Tavasz

Tavaszodik... A levegő még hideg, a tócsák tetején reggelre hártyásra fagy a víz, de ha egy pillanatra megállsz és mélyen beleszagolsz a levegőbe, megérzed!

A madarak mintha hangosabbak lennének, s a nap melegít... Fordítsd az arcod a reggeli napsugárba, s megérzed... Ez már tavasz...